Az 1956-os forradalom idején Somogyi Lajos huszonhét éves főhadnagyot a kaposvári munkástanács katonai tanácsának egyik vezetőjévé választották társai. Október végén letartóztatták a megyei pártvezetőket és a katonai parancsnokokat. A forradalom bukása után Somogyi Lajos hazajött Kecelre feleségéhez és annak szüleihez. 1957 márciusában egy ismeretlen fiatal hölgy kereste fel és csak annyit mondott neki, meneküljön, mert halálra ítélték. 1957 tavaszán a keceli rendőrség behívatja Somogyi Lajost. - Egy óra múlva itthon lesz - ígérik a feleségének, félútról azonban visszaküldik a férfit, tegye ki a zsebéből a bicskáját. Somogyi kihasználja a váratlan lehetőséget, és elrejtőzik a falu közelében. A rendőrök tajtékoznak, de nem találják meg. Eközben összeül a családi tanács - Somogyi felesége és annak szülei. Több napig tanakodnak, míg végül arra az elhatározásra jutnak, kimélyítik a kacsaól alatti gödröt. Kibélelik, párnát, dunyhát visznek le. Alkonyatkor Somogyiné hazakíséri női ruhába öltöztetett férjét eddigi rejtekhelyéről. Somogyi Lajos pedig bebújik a kacsaól alatti verembe, melyben csak ülni lehet, s ha lefekszik, épp hogy csak ki tudja nyújtani a lábát. A rejtekhely fényt csak azon a kis csapóajtón keresztül kap, melyen Somogyi felesége leadja az ennivalót és elveszi a férje ürülékét tartalmazó edényt. Ha idegenek jönnek, a férfi azonnal lecsukja a kis ablakot, és teljes sötétségben várakozik, hogy elmenjenek. A rendőrség évekig zaklatja a fiatalasszonyt, keresik a férjét és az állítólag elrejtett fegyvert. Nyáron alig lehet levegőt venni a gödörben, télen a hideg kínozza a rejtőzködőt. Négy év múlva a férfi úgy érzi, jobb lenne meghalni. Feleségétől kést kér, de az asszony nem ad neki. Somogyi újságot olvasna, de az asszony fél: a szomszédok tudják, hogy ő nem olvas újságot. A férfi megtanul horgolni, egy év alatt elkészít egy 1200 csillagmintából álló terítőt. Aztán papírt, ceruzát kér, s rajzolni kezd - önarcképet a kisfiával, akit másfél évesen látott utoljára. A gyerek azt hiszi, az apja meghalt. Somogyi már-már feladná magát, a felesége tartja benne a lelket. Az 1963. április 4-i amnesztia hírére Somogyi Lajos feljön a gödörből. Halottsápadt, járni alig tud, húsz kilót hízott. Felkeresi a katonai ügyészséget, ám semmilyen olyan iratot nem találnak, mely szerint eljárást folytattak volna ellene. De Somogyi Lajos ma is hiszi, hogy az ismeretlen fiatal nő igazat mondott, s hogy halálra ítélték... MKT6 8768 10094