A dokumentum-játékfilmben a rimóci özvegy, Veronika néni nyolc mondatban hét halottjáról emlékezik meg. Két elhatározását mondja be elcsukló hangon a telefonba egyetlen, Londonban élő fiának. Az első: saját erejéből előteremti a pénzt, hogy meglátogassa. A második: mielőtt meghal, megműveli húsz éve elhagyott szőlejét. A hetvennégy éves asszony libát, csirkét nevel, kendert áztat, tilol, fon, amit társnőivel élete elbeszélése közben rituális mozdulatokkal kendővé sző. Megküzd az utolsó szem szilváért a fával, a nehéz krumpliszsákkal. Csupa ránc arccal és szoknyában, kenyérrel kosarában beszélget a repülőn egy szenegáli fiúval annak mamájáról, hogy aztán megölelhesse fiát. Méltósággal viselt, megszenvedett élete a második elhatározás megvalósítása közben ér véget. FE