Egy pásztorfiú verse idézi fel a Ceausescu-család nyolcvanas évekbeli, romániai országlását. A havasok hegyoldalain a mindent látó Nagy Szem transzparense figyelmeztet arra, hogy mindig, mindenkit megfigyelnek. A nemzetközi besúgó-hálózat a tudósok és kitüntetettek listájától kezdve egészen a diktátorok ágyában zajló eseményekig mindent jelent a főtitkárnak. Így biztosított az ország szüntelen fejlődése. A tehénállomány ötszáz százalékos növelése csupán szállítóeszközökön múlik, a dolgozók gyors munkája, összefogása meghozza az eredményt. A munkásbuszok működtetéséhez hiányzik a benzin, megoldásul a munkások viszik a járműveket. Az almafák is háromszor teremnek egy évben, ha időben felaggatják a fákra a megfelelő mennyiségű műanyagalmát. A pártfőtitkár látatlanban dönt új lakótelepek építéséről és a régiek lerombolásáról. Az egyetlen tévécsatornán a napi kétórás műsor nagy része a nép legnagyszerűbb fiáról és feleségéről szól, mégis nézők tömege kéri a műsoridő emelését. Mindezek ellenére a házaspár elégedetlen, hiszen nem minden ötletüket tudják nyomban átültetni a gyakorlatba. Megállapítják, hogy a népet kell leváltani. Végül mégsem a nép kerül leváltásra. A szájhagyomány szerint a főtitkár ma is él, cipészként keresi kenyerét, s mellette háziasszonykodik a vegyi tudományok akadémikusa és doktora. Nicu, az egykori aranyifjú hatgyermekes családapa és papucsférj. Így múlik el a világ dicsősége.