A "fényes szellők" nemzedékének első filmes önvallomása a fiatal, de már befutott értelmiségi létről, a tradíciókkal való szembenézésről. Jámbor Ambrus sebész különös leckét kap "történelmi ereklyeként mutogatott", nyugdíjas professzorától, aki egy hihetetlenül nehéz szívműtéttel, a beteg újjáélesztésével bizonyítja kitartását, tudását, emberségét. Ambrusnak megrendül a hite önmagában, hirtelen érdemtelennek érzett eredményeiben. Szembesül céltalan, modernkedő művészkörnyezetével, kiúttalan szerelmével. Szülőfalujába hazatérve apja erős hitéből, emberségéből, felelősségérzetéből próbál erőt meríteni. FE