A statáriális bíróság ítélethirdetését halljuk, közben az 1948-as sajtó cikkeit, képeit látjuk a rendőrgyilkossággal vádolt Királyfalvi Miklós, a gyilkosságra való fölbujtással vádolt Asztalos János plébános és még 18 pócspetri lakos ügyéről, valamint az iskolák államosításáról. Az ítélet az első két vádlott esetében halál; Asztalos kegyelmet kapott, Királyfalvit fölakasztották. A községháza előtt gyülekezett a lakosság, hogy tiltakozzék - a plébános fölhívásának engedve - az egyházi iskola államosítása ellen, magyarázza az interjúfilm első megszólalója. A községházán üléseztek az elöljárók. Kint dulakodás támadt, két lövés dörrent. Előbb egy figyelmeztető lövés a levegőbe, majd egy másik, amely máig tisztázatlan körülmények közt egy rendőr halálát és két jelenlévő sebesülését okozta. A pócspetriek máig se hiszik, hogy a kivégzett Királyfalvi gyilkos lett volna. Szemtanúkra azonban ők se hivatkozhatnak, merthogy akkor még nem volt bevezetve a villany, s az egész dulakodás esti sötétségben zajlott. Több mint harminc évvel az események után emlékeznek, nyilatkoznak a falubeliek. Elmondják, hogyan kínozták a letartóztatottakat, hogyan kényszerítették veréssel őket hazug jegyzőkönyv aláírására. Volt, aki közelről látta a balesetet, másvalaki - látva, miként verik a többieket - mindent aláírt, amit csak kívántak tőle. A film második része a volt párttitkár szavaival kezdődik. Ő a fölhevült tömeg elől az ablakon át távozott a községházáról, csak távolodtában hallotta a lövéseket. A volt törvénybíró pedig elmondja, hogy a halott rendőr holttestét elvitték szülőfalujába, s Pócspetriből 32 embernek kellett elmennie a temetésre, bocsánatot kérni a falu nevében. A pap, aki Asztalos helyét foglalta el a plébánián, beszámol arról, milyen körülmények fogadták őt Pócspetrin. Királyfalvi unokahúga előadja saját verzióját. Egy volt helybeli pártfunkcionárius elmondja, hogy két asszony írásos tanúvallomására támaszkodva, ügyvéddel kísérelte meg a közbenjárást Királyfalviért, de elkésett vele. Az egyik említett asszony férje váratlanul a Kádár-korszak dicséretére vált át a régi ügyekről. "Ilyen Magyarországon még nem volt, mint most" - halljuk szavait, miközben a mai Pócspetri módos házsorai előtt autózunk.