A budaörsi svábok az 1930-as években híres passiójátékokat adtak elő. Tízezren éltek itt akkor. Ma alig ezren vannak. Trianon után a magyarosítást szenvedték meg, később a Volksbund szervezkedését. De a legtöbben német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Az úrnapi körmenet nagy látványosság volt egykor, ezt az alkalmat használták ki a hatóságok 1945-ben, hogy összefogjanak és internáljanak a faluból mintegy 800 férfit - mindegy, hogy volksbundista volt-e vagy se. A kisbíróval kidoboltatták, hogy tilos a német beszéd. 1946-ban Budaörs volt az első sváb falu, amelynek lakosságát kitelepítették. A rendőrség lezárta a falut, s aki nem tudta magyar nemzetiségét igazolni, azt pár órás határidővel vonatra kényszerítették, kivéve, aki betegség, szállíthatatlanság miatt vagy kegyként felmentést kapott Ekkor minden kitelepített a mai Nyugat-Németország területére került: hét vasúti szerelvénnyel mintegy 8000 ember. S nem fogadták őket jó szóval új helyükön. Az egykori kitelepítettek ma is összejárnak az NSZK-ban, s máig Magyarországot vallják hazájuknak. Egy ilyen összejövetelen beszélnek sorsukról. Az itthon maradt mentesítetteket éjjelente rendszeresen zaklatták: javaikra fájt sok jövevény foga. Időközben mintegy 1000 sváb visszaszivárgott az ország különböző vidékeiről Budaörsre, 1947-ben tehát mintegy kétezren voltak. Ekkor következett a második kitelepítés.: ezer embert a mai NDK területére szállítottak. A visszamaradtaknak számos üldöztetésben volt részük évekig szülőfalujukban. 1956-ban egy csoport kitelepítettet visszaengedtek az NDK-ból a hatóságok. De elvett ingatlanaikra nem tarthattak itthon igényt. Valahányszor Németországban meghal egy-egy innen kitelepített, rokonaik még manapság is Budaörsön harangoztatnak érte.