Magyarországon minden harmincadik haláleset öngyilkosság. Ez világrekord. Szirénázó mentőautó szállítja a pácienst kórházba, gyomormosás, intenzív ápolás. A főorvos, aki folyton öngyilkosokkal találkozik, nem talál általánosan érvényes választ a "miért?"-re. A megmentett öngyilkosok vallomásai sorjáznak. Egy nő osztályidegenként való megkülönböztetésétől kezdve vezeti le megaláztatásait, egészen az összeroppanásig. Egy másik mindenben alkalmatlannak találta magát, még anyának lenni is. A válás után magára maradt nő felnőtt gyermeke előtt jászotta a magabiztost, aztán gyógyszereket vette be... Szakemberek - pszichológusok, pszichiáterek, szociológusok - nyilatkoznak: az öngyilkossági kísérletek alanyaival váltakozva mondják el tapasztalataikat. Az öngyilkossság afféle segélykiáltás a válságban, csődben, állítja a tudós. Ha észrevennék a segélyhívást, nem kerülne sor az öngyilkos tettre. A válságból kivezető utat segít megtalálni a kórházi csoportos terápia, amelyben szakemberek és betegek együtt vesznek részt. Az utca embere különféleképpen vélekedik az öngyilkosságról, de általában nem tartja elkövetőjét normálisnak. A pszichiátriai segélyszolgálat sokat segíthet - ha eljutnak oda a rászorulók. Beutaló nem kell, inkognitóban is beállíthat akárki. A hatóságoknak kényelmetlen e probléma, nem is igen történik szervezett megoldására semmi. Magyarországon a múlt század végén s napjainkban, mintegy harminc évnyi periódusban, társadalmi méretű lett a gyökértelenné válás, a gyors iparosodással kapcsolatos támasz nélkül maradás. Ha a társadalmi beilleszkedési zavar egyénivel párosul - ez bizonyos életkorokban fölerősödhet, - akkor előáll az a személyiségzavar, amelyik egyebek közt öngyilkosságra is vezet, ám éppúgy vezet neurózishoz, alkoholizmushoz. Mert mindez a társadalmilag elfogadott célok egyénileg elérhetetlennek történő elismeését fejezi ki: e célok eléréséről való lemondást. E megállapításokat búcsúlevelek részletei támasztják alá. A nevelésben - családban és iskolában - hangsúlyozottan jelenik meg mindez a probléma: a gyermekek ma nem tanulják meg a válságos helyzetekben való viselkdés, kívánatos magatartás módjait.