A film a főváros szociális életének egyik fájó sebét ismerteti. Felveti azt a régi problémát, vajon megoldható-e a kolduskérdés a közönség filléres adakozásából, vagy szükséges-e az intézményes rendezés. A jószívek alamizsnafillérei csak akkor jutnak el a valóban rászorulókhoz, az igazi szegényekhez, ha a megfelelő szociális intézmények juttatják el az adományokat az arra érdemeseknek. Budapest! Szépség és fény városa! Palotái büszkén nézegetik magukat a Duna ragyogó tükrében. Meghódítja az ittlakót és az idegent. Sok a fénye! Vannak azonban árnyékai. Koldusok élnek a díszes paloták árnyékában. Szomorú és méltatlan kép a fény városában Budapest utcáit, házait elözönlötték a koldusok. Engedéllyel vagy anélkül, nyomortól űzve a ráutaltság, de igen sokszor a haszonlesés vagy a munkakerülés indította el őket. Jó szimattal megérezték, hol kell elhelyezkedniük - a nagyváros fényes helyein mindenütt felbukkantak a settenkedő árnyékok. Lassanként eltűnnek a settenkedő árnyak. Ezt az egyetlen helyes utat, a kolduskérdés intézményes rendezését mutatja be a film. Forrás: Magyar Film Iroda Rt kultúrfilm jegyzéke 1942