Libay Károly Lajos (1816-1888) festő életéről viszonylag keveset tudunk, csak képei tudósítanak róla. Apja ötvösműhelyéből került 1835-ben a bécsi Akadémiára, ahol finoman részletezett tájképeket, vedutákat kezdett festeni. 1840-ben Münchenbe, majd Nürnbergbe ment. Kalandos élete során Egyiptomba s a Szentföldre is eljutott, de albumot jelentetett meg Balatonról és a Tátráról is. Közel-keleti albumáért Humboldtól német tudományos kitüntetést, Arany Jánostól elismerő levelet kapott. Hetvenévesen is járta a hegyeket, gleccserábrázolásait a felmelegedés-kutatók dokumentációként kezelik. A fényképezés megjelenésével ez a fajta festészet háttérbe szorult.