Saját művészi hitvallásából, barátai jellemzéséből és képeiből összeálló portré Hartung Sándor (1962) festőről. Realitás és szürrealitás egységét szereti, az álmot a valóság részének tekinti. Szerinte a művészet formálódik, megújul, de nem fejlődik, az eredetiség nem formai újítások hajszolását, hanem a világról szerzett elmélyült tudás kifejezését jelenti.