"1950 nyarán a kormányzat bennünket, magyar szerzetesnőket és szerzeteseket bírói ítélet nélkül, fegyveres karhatalommal, az éjszaka leple alatt, ponyvás teherautókkal, mint közönséges bűnözőket internálótáborokba hurcolt, templomainkat elvette, kolostorainkat lefoglalta, minden ingó és ingatlan vagyonunkat elkótyavetyélte. Minden magyarázat nélkül internálótáborba hurcolt több ezer szerzetesnőt és szerzetest, akik egész életüket népük kizárólagos szolgálatának szentelték." 1950 előtt több mint tízféle szerzetesrend működött Magyarországon. A magyar katolicizmus 2500 elemi és 250 középiskolát tartott fenn. A népesség majd' egésze - valamilyen formában - hívő embernek tudta magát. 1950 nyarán szinte egyetlen éjszaka leforgása alatt szétverték a szerzetesrendeket. A legtöbb rend sorsa az azonnali feloszlatás volt, csak néhányuk kapott kivételes lehetőséget arra - például a bencések Pannonhalmán és Győrött - hogy limitált létszámban ugyan, de gimnáziumot működtessenek. Megszűnt a szalézi, az irgalmas, a ciszterci, a pálos, a ferences, a karmelita, a piarista, a jezsuita, a domonkos szerzetesrend... A szerzetesek közül sokan börtönbe kerültek. Legtöbbjük úgy vélte, a börtön sem lehet rosszabb a szigorú kolostornál, hiszen itt is a világtól elzártan, de közösségben élnek, a fogadalmakat meg lehet tartani, s az Úristennek szüksége van arra, hogy egy szolgája a fogolytársak között lelki szolgálatot teljesítsen. Sokukat internálták, sokan kénytelenek voltak kilépni a világba, többen elhagyták az országot - amíg lehetett -, néhányan családot alapítottak. Egy ferences rendi atya kazánfűtő lett, egy görög katolikus pap mezei munkát vállalt, majd kertész és fűtő lett egy kórházban. Legtöbbjüket a szerzetesrend teljes kihalásának fenyegetése kínozta. Még 1965-ben is sor került egy "jezsuita összeesküvés" felderítésére; egyikük 1977-ben VI. Pál személyes közbenjárására szabadult a börtönből. 1989 márciusában már sejteni lehetett, az állam engedélyezi a szerzetesrendek visszaállítását. Rommá vált egykori kolostorokban, elaggott szerzetesrendi papok tanítása nyomán ifjú szerzetes-jelöltekkel indul újra a rendi élet. "A közösség a legfontosabb" - mondja Olafsson Placid bencés szerzetes.