Négy férfi baktat be libasorban egy kocsmába. Elvesztettek valakit, s most felelevenítik az utolsó napot, amikor látták. A Segítőkész munkából tartott haza, amikor autója elé szaladt a Félénk, őt követte aggódva, amikor meglátta... A Félénk azért került az autó elé, mert fenyegetésnek vett egy vicces telefont, egy házba menekült, ahol meglátta... Az Álmodozó jelmezbálba ment, s ott meglátta... Az író alkotói válságban volt, betört az Álmodozó lakásába és elolvasta naplóját ihletért. Amikor kimászott az ablakon, egy rendőr kezdte üldözni. Hogy lerázza üldözőjét, épp abba a házba menekül be, mint a másik három férfi. Tehát együtt megláttak egy csodaszép lányt a lámpák fényében. A kocsmában mindegyikük a lány után sóvárog, de az író leinti társait. A lány nem lenne velük boldog, érvel. Az ivó törzsközönség megütközve nézi: három társa csak fantáziájában létezett, valójában egyedül volt. A zárt osztályon csoda történik: a nyugtatóval közelítő ápolónő alakjában az író felismerni véli képzelete asszonyát.