1950 és 1953 között a kistarcsai internálótábor női ezredében mintegy négyszáz nőt tartottak fogva. Ez a négyszáz fogoly reprezentatív mintát nyújtott a magyar népesség keresztmetszetéből, voltak közöttük polgárok és kulákparasztok, kommunista meggyőződésűek és grófkisasszonyok, operaénekesnők és dizőzök, tanulatlanok és egyetemet végzettek. Két dologban azonban mindnyájan megegyeztek: ártatlanok voltak és többnyire valamely férfirokonukhoz - apa, férj, szerető - fűződő viszonyuk miatt, illetve véletlenül kerültek Kistarcsára. Az internálás határozatlan időre szólt és bírói ítélet nem volt szükséges hozzá. Zsuzsa férjével 1946-ban tért haza Nyugatról - építeni a szocializmust. Ugyanúgy hitte, mint Piroska, a cselédlányból lett ávós őrmester, hogy más, szebb világ lesz. 1950-ben férjével együtt tartóztatták le, mint kémgyanús elemeket. Erika apját titoistának bélyegezték, azt hitték, a várandós asszonyt könnyen megfélemlíthetik, valljon az apja ellen, de ő nem tudott mit vallani, bár kürettel is megfenyegették. A váci börtönben szülte meg kisfiát. A gyermeket azonnal elvették tőle; Erika azt hitte, soha nem látja viszont. Magdáék felett egy ávós ezredes lakott, akinek nem lévén erkélye, szemet vetett az ő erkélyes lakásukra... Zsóka apósát és férjét az üzemi háromszög jelölte ki internálásra, végül Zsókát is felírták a listára. Camilla színésznő volt. Gizi Szálasi Ferenc menyasszonya. Mónika Esterházy grófkisasszony... Reggelente arra ébredtek, hogy Piroska őrmester csizmájával rugdossa a zárka ajtaját. Hárman feküdtek egy priccsen, csak szombaton volt fürdő; nyolc embernek kellett zuhanyoznia, hajat mosni tíz perc alatt egyetlen zuhanyrózsánál. Beszélőt csak ritkán kaptak, s a kettős rács mögött száz rab állt szemben a száz hozzátartozóval. A pokoli hangzavarban voltak, akik egy szót sem tudtak váltani szeretteikkel. Legfőbb félelmük az volt, hogy a Szovjetunióba hurcolják őket. 1953 márciusában meghalt Sztálin. Az internáltak nagy része 1953 nyarán szabadult - Nagy Imrének köszönhetően. Volt, aki visszamehetett a családjához, volt akit kitiltottak Budapestről, volt akinek a férje csak 1955-ben szabadult. Magda szerint: "Két év börtön kell egy ember felnövekvéséhez. A harmadik év az már felesleges., de két évet nem adnék oda semmiért. És azok a barátságok, amik Kistarcsán keletkeztek és máig tartanak, azok bőven megérnek két év börtönt." A filmben sor kerül Piroska parancsnoknő és az egykori internáltak megrendítő találkozására - egy kistarcsai cellában... MKT6 8623 9949