"Utcaképesnek" nevezik azt a hajléktalant, akit annyira rendbehoztak a kórházban, hogy utcára bocsátható. Elbert Márta és Rostás Mária két éven át követte kamerájával a szerteágazó rokonságú családok tagjait. Történetek, helyzetek váltják egymást ebben a reményvesztett filmben, melynek vázát a nyomor újratermelése, a kilátástalanság öröklődése jelenti. A bemutatott emberek betegek, nincstelenek, harcképtelenek. A lehetőségek szűkösek, az erejüket, ellenállásukat vesztett sodródók számára elérhetetlenek.