Idős nők szerzetesi fogadalmuk megújítását mondják. Magyarországon 44 női szerzetesrend működött. Tanítottak 27 főiskolán, 92 középiskolában, 209 elemi iskolában, 127 óvodában. Beteget ápoltak 80 kórházban, dolgoztak 38 árvaházban, 57 szeretetotthonban. Mintegy 10 ezren voltak rendjük föloszlatásáig, intézményük államosításáig. Néhányuk elmondja, mi okból lett apácává, hogyan készült föl a fogadalomtételre (szegénység, tisztaság, engedelmesség). Mit jelentett a világról való lemondás, család helyett a rend szolgálata? Betegápolásról, tanításról, egyéb munkáikról mondanak el történeteket. Mind e közben régi fotókon egykori állapotukban is láthatjuk őket. Külön elbeszéléskör a filmben a háborús idők, 1944 őszének és telének fölidézése. "A mi politikánk az ima" - hangoztatták sokan akkor is, vallják ma is. Ápoltak, bújtattak sokféle nemzetiségű és meggyőződésű embereket, volt olyan tagjuk, aki a nyilasok áldozatává lett. A Notre Dame rendieknek még egy negyedik fogadalmuk is volt az említett három mellett: soha nem járulhatnak hozzá a Szentszék által előírt leányoktatás megszüntetéséhez. Márpedig az államosítással sor került erre is. Sorra emlékeznek vissza ők is, a többiek is rendjük, intézményük föloszlatására, táborba szállításukra, majd szállás-és munkahelykeresésükre, s a rendőri zaklatásokra. Némelyikük börtönbe került szervezkedésért (rendjük titkos fenntartásáért). Az idős nők ma ismét együtt élhetnek közösségi otthonokban, s együtt készülhetnek a halálra. Bőröndjeikben ravatali ruháikat őrizgetik. Apácaruhába öltözésük ünnepélyes mozdulataival, törődött arcaik látványával ér véget a film.