A magyar bencés kongregáció az 1940-es évekre teljesedett ki: 250 tagja, 5 apátsága, 9 gimnáziuma volt. A kolostor a II. világháború idején a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt, s a főapát, Kelemen Krizosztom irányításával és egyszemélyes felelősségvállalásával menedéket nyújtott mindazoknak - zsidóknak, katonaszökevényeknek, környékbelieknek - akik a bencésekhez fordultak. A konspiráció szabályai szerint, családias munkamegosztás alapján éltek. A légkörre jellemző volt, hogy Brunschweiler, a kezdetben magát idegennek érző, merev diplomata, a Svájci Vöröskereszt képviselője katolizált közöttük, s hogy a környék zsidósága annyira bízott az atyákban, hogy öt tóratekercset rájuk bíztak.