Végtelennek tűnő fal mentén halad egész életen át és játssza előadásait a bábjátékos. A játék hirtelen komor valósággá válik, az előadás és az élet különbsége bizonytalanná lesz. A játékmester most néző az élet színpadán. Az élet eseményei felett már nincs hatalma. Sorsa, hogy beépüljön a hirtelen véget érő falba, és tovább építse ezt az emberi életekből egyre tovább terjedő építményt.