Elhagyott, elüldözött, nem kívánt, zaklatott, mellőzött gyerekek, akik felfedezik az utcát, mint helyszínt, ahol élni tudnak. Álmaik, kívánságaik, vágyaik az utcai események éppen aktuális értékrendje szerint alakulnak. A két végpont a számukra elérhetetlen kirakatok és a várost átszelő csatornák, ahol megpihenhetnek. Kétségbeesésüket életkoruk adta eszközökkel oldják meg. Nagy többségük számára az utca oázist jelent, nem szabadságot, hanem a szegénységből, a nyomorból, a verés elől, a mellőzöttségből való menekülést. Mindez Bukarestben, egy órányi repülőútra Budapesttől, de a valóságban sokkal közelebb hozzánk....