Frimont Zoltán és felesége, Marie utolsó éves párizsi orvostanhallgatók, többekkel együtt Nagyváradra érkeznek. Zoltán édesanyja erdélyi magyar, aki egy franciához ment feleségül, Zoltán már Nancyban született. Visszatérő emlékképe egy szép, fájdalmas női arc. Marie gyötrődik, mert amióta Erdélyben vannak, Zoltán érthetetlenül viselkedik. Egyik vitájuk közben a férfi váratlanul ruhástól beleveti magát a poshadt, meleg vizű tóba, mire beszállítják a helyi elmegyógyintézetbe. Az orvosok azt hiszik, csak szerepet játszik, s szeretnék tudni, miért. Zoltán eközben megismeri betegtársait. Andrást, az identitászavarral küszködő bajnokot, Dominique-ot, a nagytestű tréfacsinálót, szobatársát, a zárkózott franciatanárt, valamint Purit, a cigányzenészt. Kezd beilleszkedni, összebarátkozik Holmannal, a költővel, aki évtizedek óta kiváltságos betegként él bent. Holman akkor került ide, amikor utolsó kötődéseitől, a fáktól és a lovaktól is megfosztották. Új életében a sakkozás lett a fő időtöltése. Az olasz Ginát családi tragédia juttatta a sárga házba: egy román diplomatához ment feleségül, egyetemista fiukat összeesküvés gyanúja miatt szekusok agyonverték. Azóta Gina az intézet lakója, tőle kapnak a betegek szeretetet, türelmet és derűt, Zoltán kicsit bele is szeret. Éjszakánként egy félreeső épületszárnyból énekszó hallatszik, tiszta női hang magyar népdalt énekel. Zoltán mindannyiszor elindul a hang forrása felé, de nem meri megtenni az utolsó lépést. Eközben a kórház felszámolásáról döntenek. Francia orvosok érkeznek, köztük Marie, ők veszik át az ápolás-gyógyítás feladatait. A város lakói a betegek ellen fordulnak. Dominique visszaveri a támadókat és többé senki sem látja, Gina is távozik. András öngyilkos lesz, a tanár úr visszatér diákjaihoz, Puri pedig odaadja Zoltánnak a tóparton hagyott útlevelét, amit rokonai megtaláltak. Zoltán visszamegy Párizsba. Egy montmartre-i zenész játéka felidéz benne egy váradi dallamot, ennek hatására visszaindul Erdélybe. Most már ki meri nyitni az utolsó ajtót, s letérdelhet anyja elé, hogy bocsánatát kérje, amiért ilyen soká talált rá. Holman vezetésével a park hófoltos sakktábláján táncolnak mindannyian, egymás kezét fogva, miközben Puri és bandája muzsikál.