Lajtha László (1892-1963) zeneszerző 1910-ben Erdélyben kezdett népzenét gyűjteni. Elméletének kulcsszavai: népzenebiológia, antropomuzikológia - szerinte a népzenét nem kiragadottan kell vizsgálni, hanem az ember tevékenységének részeként, élő környezetben. Vizsgálata a népek közötti kölcsönhatásra is kiterjedt. 1945-ben a Magyar Rádió igazgatója, 1945-1949 között a Nemzeti Zenede igazgatója volt, ezt követően egy Arany Oroszlán-díj (1951) kellett ahhoz, hogy egyáltalán dolgozhasson. Ekkor kezdett el Nyugat-Magyarországon gyűjteni. Saját lejegyzési módszert dolgozott ki. Pontos és kitűnő anyagismeretről árulkodó munkája felbecsülhetetlen értékű.