Raoul Wallenberg 1944 júliusában érkezett Budapestre és 1945 januárjában tartóztatták le a Budapestet felszabadító-megszálló orosz katonai erők. E rövid fél év alatt Wallenberg több tízezer zsidó embert mentett meg a biztos haláltól. Per Anger - Wallenberg közvetlen munkatársa, egykori követségi titkár - szerint Wallenberg kifogástalan úriemberként öltözve, ám hátizsákkal és hálózsákkal érkezett Budapestre. Ez a kettősség - elegancia és páratlan mértékű racionalitás - jellemezte minden tevékenységét. Értesülvén a vidéki magyar zsidóság deportálásáról, Wallenberg úgy döntött, megpróbálja megmenteni Budapest zsidó lakosságát a "zsidó haláltól". Úgynevezett védett házakat hozott létre, s több tízezer svéd védlevelet - Schutzpass-t - nyomatott és osztott szét zsidó polgárok között, mely tanúsította, hogy tulajdonosa a semleges svéd állam védelme alatt áll. Ez a menlevél többnyire hathatós védelmet nyújtott a német megszállók s a nyilasok ellen. Wallenberg nemcsak kitűnő diplomata és szervező egyéniség volt, hanem - mint Per Angertől megtudjuk - kitűnő színész is, aki megfelelő hangnemben és határozottsággal tudott a németekkel tárgyalni. Somlyó György szerint - aki közvetlenül Wallenbergnek köszönheti megmenekülését - Wallenberg szinte szürreális jelenség volt a sáros józsefvárosi pályaudvaron Eden-kalapjában, fehér kesztyűjével. Egykori üldözöttek vallanak arról, miként köszönhetik életüket egy Wallenberg nevű őrangyalnak. 1945. január 17-én tartóztatják le az oroszok, akik kettős (amerikai és német) kémet gyanítottak benne. A hivatalos szovjet álláspont szerint 1947-ben halt meg a Lubjankában. Budapesti emléktábláján és szobrán is ez a dátum áll. De Per Anger szerint ez tévedés, Raoul Wallenberg még mindig él. Bízik abban, hogy a peresztrojka politikai változásai megnyitják Wallenberg börtönének kapuit is...