Magyarország katonai bekapcsolódását a II. világháborúba a szovjet támadásnak tartott 1941. június 26-i kassai bombázás indokolta. A Kárpát-csoportnak nevezett seregtestet július elsején indították 40 ezer fős létszámmal a Szovjetunió területére. A gyorshadtest a következő 4 hónapban 2000 km mélyen benyomult, október végén már a Donyec folyónál volt. Ezen idő alatt 4 ezer fős veszteséget szenvedett és 1200 járműve megsemmisült, a lóállomány leromlott, ezért a gyorshadtest alakulatait visszavonták, de a megszálló csapattestek számát növelték, így továbbra is kb. 40 ezer fő harcolt. A németek előrenyomulását Moszkva 1941 végén megállította, ezért Magyarország fokozott katonai részvételre kényszerült. A 200 ezer fős 2. magyar hadsereg frontra szállítása 1942. áprilisban megkezdődött és nyár végére befejeződött. Zömmel gyalogosalakulatok voltak, páncélelhárító fegyverek, tüzérütegek és harckocsik nélkül. A németek a harceszközök pótlását megígérték, de nem teljesítették. Így Voronyezstől délre, a Don mentén 1943. január 12-én kezdődő szovjet támadás két nap alatt áttörte a védelmet a 200 km széles frontvonalon, s a hónap végére minden magyar ellenállást felmorzsolt. A magyar haditudósító alakulat által az 1941-es hadba lépéstől 1943 márciusáig készített felvételekből állították össze a dokumentumfilmet a hátország megnyugtatására, a fentiekkel ellentétes végkicsengéssel. Láthatjuk a nyugodt és megfontolt felkészülést, indulást, a légierő vadászgépeinek és a bombázó századnak a felszállását. Képet kapunk a nyomortanyákról, a riadalommal álldogáló elfogott parasztokról, foglyokról. Tábori miséről, és a szakralitástól eltiltott, gyermekeik megkeresztelését magyar tábori paptól kérő szovjet asszonyokról. Céltudatos és szervezett hadviselésről tanúskodik a dnyepropetrovszki híd és a vasútállomás helyreállítása, az aknakutatás, a vadászrepülők képsorai. Meleg holmikat – prémes sapkát, bekecseket - osztanak a katonáknak a -35-40 fokos hidegben. A meleglevegővel jégmentesített ágyúk és harckocsik a magyar haderő jó állapotáról számolnak be. Az 1943. március 12-én felsorakozott alakulat előtt felolvasott tábori jelentéssel ér véget a film. A valóságot tudjuk: Jány védekező és részben bekerített alakulatainak végsőkig való kitartást írt elő. A szovjet túlerő és az orosz tél két hét alatt elérte a magyar hadsereg katasztrofális felszámolását: 40 ezer halott, 35 ezer sebesült, 60 ezer fogoly. Sokan eltűntek, s odaveszett a felszerelés és a fegyverzet 80 %-a. Erről a tragédiáról először a nagy nyilvánosság előtt a Budapest Filmstúdióban 1961-ben készült, Bokor Péter rendezte Halálkanyar c. dokumentumfilm adott hírt, majd a Rekviem egy hadseregért c. Nemeskürty István által 1972-ben megjelent könyv szólt részletesen és őszintén. (Megjegyzendő, hogy mindmáig nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valóban szovjetek bombázták Kassát.)