Szabó István Apa (1966) című filmje ihlette a rendezőpáros munkáját: generációjuknak egészen sajátos élménye volt az apához való viszony. A háború után a családok többsége csonka család volt. A hiányzó apa legendává válik még akkor is, ha a művész harcol ez ellen - a hozzá való viszony művészileg lehet termékeny, de sohasem valóságos. A filmrendezők mondandóját jelenetek illusztrálják filmjeikből (Szabó István: Apa, Simó Sándor: Apám néhány boldog éve).