Juhász Ferenc (1928) a szocialista Magyarország egyik legelismertebb költője volt. A portréfilm végigköveti magánéletének alakulását, amely nem volt független a közélet változásaitól. Anyjától a szellemiekhez való ragaszkodást, apjától viharzó életszeretetet örökölt. 1951-ben kapta első Kossuth-díját. 1956-ban a Petőfi Párt tisztséget szánt neki, nem vállalta, mert ott volt a zsebében a párttagkönyv. 1976-ban talán azért nem kapott Nobel-díjat, mert a magyar emigrációnak nem tetszett az ő kommunista személye. A rendszerváltás óta légüres térbe került, amit nehezít, hogy kortársai, barátai közül már kevesen élnek. A haláltól nem fél, csak azt szeretné, ha terveit meg tudná addig valósítani.