A szegényasszony fia, a semmirekellő kiskondás, amikor meghallotta, hogy a király feleségül akarja adni a lányát annak, aki úgy el tud rejtőzködni, hogy a királykisasszony nem találja meg, azonnal útnak indult, hogy szerencsét próbáljon. Már az étlen-szomjan való gyaloglás is nagy megpróbáltatás volt. Előbb talált egy kutat, s ott két fehér galambot. Könyörgésükre megitatta azokat s nem az éhségét csillapította velük. Ment tovább, találkozott egy sánta rókával, majd egy vergődő hallal, s azokon is segített. Amikor megérkezett a kastélyba, azonnal a próbatétel teljesítésének kellett nekilátni, vagyis: elrejtőzni. Segítettek a galambok, segített a róka, a hal, de akármilyen jól elbújtatták a királykisasszony mindenütt meglátta. Méghozzá a kertjében termett rózsa segítségével, melyet ha a mellére tűzött, mindenhová ellátott. A galambok ismét segítettek. A kiskondásnak gyönyörű rózsává változva sikerült úgy elbújnia a királykisasszony mellére tűzve, hogy az nem látta meg. Amikor visszaváltozott valódi alakjára, a királykisasszony és a kiskondás végre egymásra talált.