A molnárlegény búzáját valaki lopni kezdte. Egy éjjel kifigyelte a tolvajokat. Három galamb érkezett s miután jóllaktak, tollruhájukat ledobva, vidáman beszélgettek. Csakhogy a visszaöltözésnél és távozásnál az egyiknek nem volt ott a tollruhája, így csak ketten repültek el. A lány keserves sírására a tettes, a molnárlegény megsajnálva a lányt, fölfedte magát. A galamblány, cserében a tollruháért megígérte a legénynek, a felesége lesz, ha megkeresi őt abban az istenhátamögötti kastélyban, ami a Naptól keletre, a Holdtól nyugatra van. A molnárlegény hamarosan el is indult. Az út hosszú volt, és segítséget nem kapott. Sem a vizek, sem az állatok úrnője nem tudtak a különös kastélyról. Végül a levegő úrnője segített rajta, s egy ezeréves sassal eljuttatta a legényt az elvarázsolt kastélyhoz. Itt össze is találkozott a kedvesével, és követte is annak minden utasítását, hogy sikerüljön föloldania a varázslatot, ami a kastélyt s az egész birodalmat sújtotta. Ehhez legvégül ki kellett vágnia egy gyönyörű, illatozó, vörös rózsákkal teli fát. Amikor ez megtörtént, a rózsafa helyén csodálatos kastély lett, ahol aztán a molnárlegény boldogan élt kedvesével, amíg meg nem haltak.