Őrségváltás a Lenin-mauzóleumnál, de hangsúlyozottan amatőr jellegű felvételen. Meghatározó ez az intonáció az egész filmre, amely egy moszkvai tartózkodás szubjektív naplójegyzete, New York-i emlékképekkel, történelmi-politikai és művelődéstörténeti-művészeti ismeretanyaggal és idézettömeggel, képi és hangasszociációk rendjében kibontakozó szerzői elmélkedéssel a kor és az egyén problémáiról. Visszatérő, domináns színhely egy sivár szoba macskával, asztallal, székkel, teafőzővel és ablakkal, amely a téli Moszkva jellegtelen kis utcájára nyílik. Itt hangzik el a szerző szaggatott, időnként részeg sírásba torkolló elmélkedése a pénzről, a regényírás szükségességéről, a gyermekkorról, apáról és halálról. Hasonlóképpen fontos helyszín a moszkvai utca (jobbára télen) , ahol olykor henyén, az esetlegességet hangsúlyozva bóklászik a kamera, máskor párbeszédeket hallhatunk magyar-orosz tolmácsolásban, illetve egy föl-fölbukkanó interjút valakivel Sztálinról. New York-ban meghatározatlan személyiségek, fiú, lány életképszerű jelenetei, elkapott angol beszédfoszlányok kapcsolódnak Amerikába vetődött oroszok sorstöredékeihez, egy felhőkarcoló panoráma-ablakából éppoly semitmondó ez a környezet is, mint a szűk moszkvai ablak-szemszögből a szovjet élettér. Idézetek sorjáznak Eizenstein Októberéből, hangban pedig Bulgakov Sztálinhoz írott leveléből, regényéből, Sosztakovics és mások zeneműveiből. Orosz nyelvű opera váltakozik cool jazz-részletekkel. A hangulat fontos kiegészítői még: videón elszínezett, olykor absztrakttá váló űr-és természetfelvételek; repülőgépből kilátás felhőkre; fekete autók ki-bebocsátása a Kreml kapuján; graffitis falak és sötét lépcsőház; tengerparti stég, egy lánnyal s a lány tenyerén holt madárral; a moszkvai metró mozgólépcsője. Hangban egy egész jelenet artikulátlan, elnyújtott üvöltésre épül. Végül kitekintésként egy távol-keleti városkép tárul föl, reggel benépesedő utca, tüntetők, kerékpárözön.