„Az edénykészítés főbb szakaszai lényegükben megegyeznek az európai fazekasiparral… A formázókorongot azonban nem ismerik, ezért az agyagból előbb hosszú, vastag fonalakat gyúrnak. Ezek körszerű egymásra helyezésével és egybe-tapasztásával kapják a megfelelő formájú fazekat. Szárítás után festik az agyagedényeket, mázzal látják el és nem is kemencékben, hanem egyszerűen a szabadban, faágakra helyezve és szárított fűkötegekkel körülvéve kiégetik.” (Oktatófilm Közlemények, 1940., 284.o.) Adatforrás: OFK, 1940/236.