Angol népmese. Öreg gróf csak ült a tengerparton, gyűlölte az unokáját, mert amikor az világra jött, a lánya belehalt a szülésbe. Ez az egy unokája volt, de soha nem akarta látni. A kisbaba a dajka jóvoltából mégis életben maradt, megnőtt, ide-oda hányódott. A cselédek el is nevezték Rongyoskának, mert ócska ruhákban járt. Elrejtőzött a természetben, ahol igaz barátra lelt a libapásztorfiú személyében. Az gyönyörűen furulyázott, s amikor híre jött, hogy a király fia meg akar nősülni, fogta Rongyoskát és elindult vele a kastélyba. Útközben Rongyoska összetalálkozott a királyfival, aki beleszeretett, s meghívta a bálba. Éjfélkor a furulya hangjára bevonultak a libák és Rongyoskával együtt átalakultak. A királyfi a már gyönyörű Rongyoskát választotta feleségnek, a libák pedig az apródjai lettek. Öreg gróf azonban továbbra is gyűlölte az unokáját, s a bálból visszatért tengerparti kastélyába, ahol szakállával gyökeret eresztett.