1945 júniusában az amerikaiak átadtak néhány magyar hadifogoly egységet a franciáknak. A "Prisoner of War" felirat helyébe a "Prisonnier de Guerre" felirat került. A franciák sem voltak különbek az amerikaiaknál. A foglyot módszeresen megszabadították a még meglévő jobb ruháiktól, bőrcsizmáiktól. Július 14-én, a francia nemzeti ünnep tiszteletére belődöztek a szabad ég alatt fekvő hadifoglyok közé, sokakat ért halálos lövés. A környék lakosai mint a majmokat az állatkertben, úgy etették a foglyokat, a kerítésen keresztül. Már aki jött, mert nagyon sok francia háborús bűnöst látott a magyarokban, mivel a németek szövetségesei voltak. A foglyokat kivitték a Maginot-vonalba aknát szedni. A menetet gépfegyveres őrszem kísérte. Aki kilépett a sorból vagy kidőlt, azt lelőtték. Sok hadifogoly választotta - menekülésképpen - a francia idegenlégiót, hiszen aki belépett, már aznap több fogásos ebédet kapott. Később néhányukat - akik jobb erőben voltak - kiadták segítségnek parasztgazdák mellé; náluk többnyire emberi bánásmódban volt részük. A táborban nem volt kórház, nem volt orvos, aki megbetegedett, az meghalt. A legtöbben alig 40 kilósan szbadultak. Nagy részüknek a hadifogság embertelen körülményeinél is jobban fájt és fáj ma is, hogy hazatérve nem kapták meg azt a tiszteletet, emberi elismerést, ami a nehéz évekért részben talán kárpótolta volna őket, ehelyett megvetés, bizalmatlanság lett az osztályrészük....