Preisich Irén (1915) kiváltságosnak érzi magát, hiszen a mások számára félelmetes dolgoknak is meg tudja látni az előnyös oldalát. Az apró, vékony asszony csendes humorral, megértéssel mesél, s így a hangsúly a borzalmasról mindig az élhetőre helyeződik. Orvos édesapja a Dreyfus-per idején Párizsban volt, s úgy döntött, nem akar zsidó maradni. Jellemes ember volt: csak azután keresztelkedett ki, amikor zsidóként már vitte valamire. Irén férjét, Gerle György építészt 1942-ben munkaszolgálatra hurcolták. Svéd menlevele dacára az asszonyt is deportálni akarták, de kiugrott a sorból. Túlélték a háborút, 1947-ben fiuk született, akiből szintén építész lett. Ő maga máig aktív gyógytornász.