Én vágtam el a köldökzsinórt. Mikor a karomba vettem, kibuggyantak a könnyeim. Az anyja nem merte megfogni, így hát én fürdettem meg először. Aztán meg? ... lepisilt. És mi volt az első szava? Igen, jól hallották: Apu! Hamar kiderült: makacs, mint jómagam. Az emberré válás fokozatai: lemászunk a fáról, majd a mellső lábainkat felemeljük? Ennek eufóriáját láthatják most Önök, a film forgatókönyvét maga a "nagybetűs élet" írta. Mesteremként tisztelt Jean-Luc Godard-tól egyszer megkérdezték, hogyan kell filmet csinálni? "Igen egyszerű. Csak azt kell tudni, hogy mikor indítsuk el a kamerát és mikor állítsuk le." Nos, én komolyan vettem a szavait, és hét éven keresztül eszerint dolgoztam és éltem. A Dear Daughter önmagát építő történetében az volt a legnehezebb, hogy a tudatos előre tervezés mellett a természetesség látszatát sikerüljön megőrizni. Mintha minden éppen akkor és éppen ott alakulna, amikor pereg a kamerában a film. A leforgatott anyagokat sohasem néztem meg a hét év alatt. A fejemben volt minden, és éjjelente, míg főszereplőm aludt, ki kellett találnom a másnapi forgatások helyszíneit, eseményeit. Ebben nagy segítségemre volt operatőr barátom Kardos Sándor. A Dear Daughter egy ember életét követi nyomon, megszületésétől hétéves koráig. A manapság divatos valóság show, a Big Brother helyett adtam e találó címet filmemnek.