A nagyajtai (Románia) Moyses Márton korán árvaságra jutott. A tehetséges fiú verseket írt, politizált, mindenre rákérdezett. Erős akaratú volt, nem nyugodott bele az erőszakkal rákényszerített helyzetekbe. Társaival röpcédulákat írtak, inkább a szovjet, mint a román kommunizmus ellen. Az ’56-os magyar forradalom fellelkesítette, négy társával elindultak segíteni a forradalmároknak. 1959-ben, elsőéves egyetemistaként tartóztatták le. Társai közül ő kapta a legsúlyosabb büntetést, hét év fogházat. Kibírta, de idegrendszere meggyengült. Az állandó szekus felügyelet, a cselekvésképtelenség és a magány felőrölték, 1970-ben felgyújtotta magát.