Z. tépelődő, nyugtalan színész. Anyjához, feleségéhez, fiához ragaszkodik, mégis folyton máshol jár. Szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a monomániás festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség töltötte ki, csakhogy ő és a kozmosz azonosak voltak. Csontváry az élet minden pillanatát csodaként élte meg, és prófétikus küldetéstudattal akarta átadni az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban és az arab sivatagban jár, lohol fáradhatatlanul? A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben. Sorsuk az elmebetegek közé vezeti őket: az egyiket, hogy adhasson magából másoknak; a másikat, hogy végre elvegyülhessen. BE