Debrecenben a sokgyerekes Amo mama örököl "a villasoron" egy házat a rokonától, Lajos bácsitól. Ahogy vonul a család a cókmókjával átvenni az örökséget, összetalálkoznak a helyi tévé stábjával. A riporternő az operatőrrel együtt elkíséri a népes családot. Útközben Amo-mama a kamera előtt feleleveníti életük jellemző sztorijait. A lepusztult udvari lakás intim eseményeitől a gázszerelővel, a rendőrökkel, a szoláriumossal történtekig. Kiderül, hogy a gázszámlás elijesztésére szolgáló művégtagokat félreértő rendőrök vitték el az egyik fiút, Ivánt, aki a fiatalkorúak nevelőintézetébe került. Igaz, csak három napra, de azért a család teljes létszámban meglátogatta. Bár a lányok szégyellik, az is közkinccsé lesz, hogy milyen kapcsolat fűzi Amo-mamát a férjéhez meg a postáshoz. A tévések jót mulatnak a piacon és a zsibvásáron megesett kalandjaikon. Elmesélik azt is, hogy egy tévé-szerkesztő hogyan akart sztárokat faragni a lányokból. Fény derül arra is, hogy Bandi, a munkanélküli férj Amo-mama noszogatására iratkozott be egy számítógépes tanfolyamra, ahol azzal tölti idejét, hogy darabonként ellopja a számítógép mozdítható alkatrészeit. Beesteledik, mire odaérnek. A gyönyörű villát meglátva majdnem elájulnak, de kiderül, hogy eltévesztették: a szemközti, düledező viskó az örökség. A telken hagyott roncsautóban töltik az éjjelt. S reggel az autógumiban rakott tűzre összefutnak a szomszédok. Összefognak, hogy elzavarják Amoékat, a megjelenő rendőrnek viszont Amo-mama tesz feljelentést, szegregáció vádjával. Megérkezik a helyi tévéstáb is, de a szerkesztőt jobban érdekli a rögtönzött videó-klip, mint a szegregáció. A postás hozza a bontási határozatot, így kénytelenek visszaköltözni a szükséglakásba. Betoppan a szociális osztály munkatársa, s megállapítja, hogy a továbbiakban nem szorulnak segélyre. Az örökösök azért még rendeznek egy gardenpartit, amit a házbontás hangjai kísérnek.