Juli, a színésznő egy napon otthagyja érzéketlen, újgazdag férjét, örökké fuvolázó kiskamasz lányát, mert úgy érzi, képtelen velük élni. András anyja megöregedni nem tudó média-sztár, alkoholista apja ötéves korában hagyta el a családját. A tehetséges programozó, András több éve drogfüggő, sikertelen leszokási kísérletekkel a háta mögött. Elviselhetetlen az élete. Egy napon, miután gyerekes viccével infarktusba kergeti a főnökét, elrohan a hivatalból egy számítógéppel, hogy árából megvegye magának az "aranylövést". A forgalmas budapesti utcán az éppen szállás után telefonálgató Juli és a kínjában a földön fetrengő András tekintete összetalálkozik. András segítséget kér Julitól az utolsó próbatételhez, s talán maga számára is váratlanul, Juli igent mond. Andráshoz költözik, s a lerobbant bérház mocskos földszinti lakásába összezárva töltenek hosszú napokat az elvonási tünetek poklában. Küzdelmük néha elviselhetetlen kínokat okoz, a nyugalom röpke óráiban pedig ismerkednek egymással. Juli apjáról mesél, András Indiáról. A fiú fantáziaképeiben már Julit is ott látja az aranysárga színekben fénylő Gangesz-parton. Egyszer megszökik volt barátnőjéhez, hogy droghoz jusson, egyszer Juli is feladja, aztán mégis visszamegy. Talán Indiában új életet kezdhetnének... Juli a családi rejtekhelyről pénzt lop kettejük indiai utazására, férjének üzenetet hagyva, hogy majd megadja. A pályaudvaron üdítőért ugrik le a vonat indulása előtt, amikor férje elkapja, s lányukra hivatkozva erőszakkal elhurcolja. Juli hosszú keresés után egy kórházi ágyon talál rá az összevert, infúzióval táplált, reményvesztett Andrásra. Hiányoztak egymásnak, mindkettőjüknek nélkülözhetetlen fontossá vált a másik. András Juli kezébe kapaszkodik, hogy még egyszer el ne repüljön.