Ricardo Bolíviában született, apja magyar zsidó emigráns, anyja gazdag, mélyen katolikus bolivár család sarja. A festő és drámaíró apa kommunistának és internacionalistának vallja magát. Az 1971-es puccs után szaleziánusok menekítették át Chilébe, ahonnan az Allende elleni puccs után családjával együtt Svédországba emigrál. Onnan hívja haza az apát a magyar politikai vezetés. Ricardo a minszki katonai akadémia katonai hírszerzés és politikai elhárítás szakán tanul tovább, de tanulmányait nem fejezi be. Zavarja, hogy amit ő elhivatottságból tesz, azt a többiek csak szakmának tekintik. Hivatásos kém lesz, de hamarosan rájön, hogy ő civilnek katona, katonának civil, ügynöknek gerilla. 1989-ben egy spanyol lapot tudósít a kelet-európai rendszerváltásokról, amelyekkel elégedetlen, mert egyik sem volt forradalom. Albániai tudósításaiért jutalomból Izraelbe utazhat. A gyökereit keresi, de a siratófalnál csak a Miatyánk jut eszébe. A horvátországi Szentlászlón felnőttként újra átéli, mit jelent az embernek menekültté válni a saját hazájában. Tudósítóból szabadságharcos lesz. Hamarosan csapat gyűlik köré: horvát, portugál, amerikai, félig szerb, félig horvát és magyar férfiak állnak mellé - mintha feltámadt volna a kommunista internacionalizmus. Itt lesz Ricardóból Chico, a Kölyök. A csapat tagjai egymás után hullanak el a kilátástalan háborúban, végül az élők elmenekülnek. Csak Chico marad Jimmyvel a fronton, míg egy akna véget nem vet harcuknak. Chico évek múlva visszatér a romfaluba, s magányosan keresgéli az elégett emlékeket.