1956. december 12-én, négy napra a 131 halottat követelő sortűz után, letartóztatták Salgótarjánban az acélgyári nemzetőrség két parancsnokát, Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost - közli e tényeket egy felirat. Ködös úton autózunk, két férfihang beszél közben, kínzásról, gyilkosságról, amint utóbb kiderül: két hugyagi lakos. Ott ölték meg a nevezetteket a "pufajkások". Hargitay felesége elmondja, hogyan búcsúzott el utoljára férjétől, aki munkahelyére ment, majd hogyan szülte meg öt napra rá második gyermekét, s hogyan hallotta még a kórházi ágyon a hírt: egy acélgyári mérnököt kifogtak az Ipolyból. Két felnőtt lánya hallgatja ma elbeszélését. Végzés tanúsítja: Hargitay "erőszakos golyó általi halál" áldozata. Ezt még 1957 tavaszán kapta felesége a rendőrségen, minden egyéb magyarázat nélkül. Mást nem sikerült három évtizeden át megtudnia. Most anya és két lánya megkísérli kinyomozni, amit még lehet. A megyei főügyészhelyettes semmitmondó szöveggel utasítja el őket. Hugyag község. Egy szemtanú elmondja, látta a pártbizottsági Volgán szállított áldozatokat, hallotta a két sorozatot, amellyel végeztek velük. Egy napon át tartották a párttitkár pincéjében a foglyokat, ott kínozták őket. A párttitkár fia részese volt az eseményeknek.. Emiatt a falu emlékezete szerint sírva elzavarta őt hazulról az anyja, s a párttitkár apa is elátkozta a fiát. Az Ipoly vizén keresztül beszél a Hargitay család egy túlparti, szlovákiai magyar asszonnyal, aki látta annak idején, amint kitették az áldozatokat az autóból, s hallotta a géppisztolysorozatokat. Temetőben keresik, s nem találják az elföldelés helyét. A másik áldozat felesége, Hadadyné elmondja, hogy neki egy sírásó annak idején megmutatta a helyet, s ő vázlatot is rajzolt a helyszínről. Ez a papír ma is megvan. De ennek alapján sem lelik a sírt Hargitay lányai. Nem engedi filmezni magát, de szóba áll Hargitayékkal a hugyagi párttikár említett fia. Verziója így szól: az úton fegyveres támadás érte gépkocsijukat, amelyet ő vezetett. Kiugráltak, viszonozták a tüzet, s mire visszaültek, a foglyoknak nyomuk veszett. Hargitay egyik nemzetőr-beosztottja állítja, tevékenységük csakis a rend fenntartására szorítkozott. Alighanem a sortűz után kellett bűnbakokat keresni, ezért tartóztatták le a később meggyilkolt két nemzetőrparancsnokot. Végül mégis rátalálnak a sír megjelölt helyére, exhumáltatják az ott eltemetetteket. Ám Hargitay Lajos holtteste nem kerül elő a földből.... A család kőkeresztet állíttat az Ipoly partján, ahol 1956 decemberében még utoljára életben látták a családfőt.