Ez a romantikus szerelmi vízió, Lónyay Erzsébet (Psyché) és Ungvárnémeti Tóth László (Nárcisz) szenvedélyes, beteljesületlen szerelmének, a nőiségnek, az emberi autonómiának, az énkeresésnek, a mindig újat keresésnek, a szerető-szenvedő-megadó-pusztító Harmadiknak (Zedlitz báró) a sodró erejű története száz éven, meghatározó történelmi korokon ível át (1813-1914), miközben a főhősök egyáltalán nem öregszenek. Bódy Gábor a mitológiai ihletésű témát sajátos dramaturgiával, különleges képi világba ágyazva dolgozta fel. Az experimentális eszközökkel megteremtett látvány a kép nyelvén szól a Történelem s a Lélek küzdelméről, és a Szerelem titkairól. BE