Szabédi László költő, próza-, dráma- és esszéíró, tudós tanár, a 20. századi romániai magyar irodalom és történelem sokoldalú és ellentmondásos alakja. Megjelent műveiben és hatalmas kéziratos hagyatékában tallózva bontakozik ki munkássága és személyisége. Háttérben a mezőségi táj vagy az életében jelentős szerepet játszó Bolyai Egyetem előadóterme jelenik meg. Élete fő céljának tekintette az erdélyi magyarság nemzeti összetartásának ápolását, a magyar műveltség terjesztését. A háború után a baloldal szolgálatába állva igyekezett eszméit érvényesíteni, de felismerve ennek lehetetlenségét, a hatalom kényszerítő ereje és saját igazságérzete öngyilkosságba kergette.