A világtól elzárt hely központja a vadásztársaság elnökének háza. Az elnök imád öltözködni, s papírmadarakra lövöldözni. Elve, hogy csak védett állatokra lő. A kertben felállított vásznon Kalavics, a festő örökíti meg tetteit, ő készíti a papírállatokat is, melyekre az elnök lövöldözhet. Az elnök fő segítője Icuka, a felesége, mindenben hű társa, bár egyesek szerint csalja urát a fotóssal, Martin Miguellel. A fotósba titkon az elnökék gyerekként kezelt nagylánya, Melinda is szerelmes, aki a Kalaviccsal közösen készített rajzokban oldja szorongásait és önti formába vágyait. A nevenincs hely másik központja az állomás, amely a térképen nem található, a mozdonyok csak átrohannak rajta. A frottírköpenyben sétálgató állomásfőnök ettől függetlenül rendesen kapja a fizetését. A váróteremben kádat állított fel magának, itt fürdőzik, énekel, táncol és olvas. Olvasmányait megosztja Martin Miguellel, aki fiatal lányokat fotózgat, s nemrég egyszerre négy gyermeke született négy kiskorútól. A hely harmadik központja a fodrászat, ahol Wehner Oszkár az erkölcs nevében összefog az apákkal a fotós ellen, s jól megverik, amikor az biciklijén hazatér. Az idilli világot egy rejtélyes, hatalmas erdei állat zavarja meg néha, de még senki sem látta, miféle. Az elnök ötvenedik születésnapját ünneplik, az ünnepelt azonban rosszul lesz a kapott festménytől, amin az erdei állat is szerepel. Együtt kerül kórházba az összevert fotóssal, s miután megtervezik közös szobrukat, szépen meghalnak. Az állomásfőnököt közben elüti egy mozdony, így a mozdonyvezetők tudomást szereznek az állomásról. A lakók között végig kering Jézusról és a legyekről egy anekdota, amit az orvos és az ápoló fejeznek be: nem lesz feltámadás. A világ más tájain hétköznapi módon zajlik az élet. Bár a vidám fürdőzők közt egyszer csak feltűnik az erdei állat...