Lőw Lipót (1811-1875) a híres prágai Lőw rabbi leszármazottja volt. Morvaországból került Magyarországra, gondolataiban és érzelmeiben is magyarrá vált. Emblematikus figurája a magyar zsidóságnak. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1850-től haláláig szegedi főrabbiként rengeteget tett a zsidók emancipációjáért. A magyar liberális értelmiség, többek között Eötvös József személyes jóbarátja volt. Fia, Immanuel (1854-1944) magyar kulturális közegben, az integráció jegyében nőtt fel. A szegedi zsidó hitközség 1878-ban választotta főrabbivá. Filológiai dolgozataival, botanikai munkásságával nemzetközi hírnevet szerzett. A filmben történészek, rabbik, szociológusok taglalják, vitatják azt, amire apa és fia az életét tette föl: jó út volt-e a zsidó vallási neológ irányzat, mi a különbség a zsidóság integrálódása és asszimilációja között. Lőw Immanuel főrendiházi tagot a zsidóellenes törvények miatt kizárták az Országgyűlésből, majd kilencven évesen, félig vakon, betegen elhurcolták Szegedről, s Budapesten éhen halt.