Öreganyónak, öregapónak a bölcsőben nagy-nagy szeretettel ringatott hársfadarabja eleven gyerekké lett, el is nevezték Hársvitéznek. Már két esztendő múlva erős, nagy legénnyé vált, s elindult a világba szerencsét próbálni. Fagörbítő és Kőgyúró csatlakozott hozzá útközben, s amikor megpihentek, egyikőjük mindig a tűznél maradt, s főzött a másik kettőnek, akik aludtak. Egy hosszúszakállú emberke, a Hétrőfös azonban két este is megette az ennivalójukat. Harmadik este Hársvitézre került a sor, ő már úgy főzött, hogy a Hétrőfösnek is jusson. Később, a királyi udvarba érve a próbatétel - a királylány kiszabadítása a Sárkány fogságából - Hársvitéz ellen fordította a másik kettőt. Az alvilágba került Hársvitézt azonban Hétrőfös kiszabadította, ezzel hálálva meg hajdani jószívűségét. Amikor a királyi udvarban kiderült, hogy Fagörbítő és Kőgyúró milyen gonoszul bánt a barátjukkal, a király megbüntette őket, s lányát Hársvitézhez adta feleségül.