Micike az erkélyen nézelődik, leköszön a vásárlásból érkező Terinek, akivel hamarosan sétálni indulnak. Karonfogva indulnak neki a napos őszi délutánnak. Mici az emlékeiben él, Párizst, tengert, apját, fess kisvasút-kalauzfiúkat emleget, Teri árakról, főzésről szóló litániáival két lábbal áll a földön. Régóta barátnők, Teri ott volt Micike esküvőjén. Hazafelé Teri épp a közelgő halottak napján sopánkodik, amikor Mici a parkot övező kerítést látva pánikba esik, futni kezd kifelé, a kapuban majdnem egy autó alá szalad. Késő ősszel Micike egy sírkőről söpörgeti kezével a száraz leveleket, amikor a lánya fejcsóválva mellé lép, nem jó sírnál van, Teri néni nem itt fekszik.