A romákat 1944 szeptemberétől kezdték el gettókba telepíteni, munkaszolgálatra vinni. A cigányok nem nyugodtak bele a sorsukba, tömegesen szöktek meg. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a deportálás. A túlélők vallomásai után a film második része a kárpótlással foglalkozik. Német és svájci alapok a Nemzetközi Migrációs Szervezetet bízták meg a cigány túlélők kárpótlásával. Három alapítványt hoztak létre, hogy segélycsomagokat osszon, előadásokat tartson. Az eljárás azért cinikus és megalázó a roma vezetők szerint, mert a szervezetek a keretösszeget saját működésükre fordították. Az ügy kivizsgálására parlamenti bizottság alakult.