1982-ben a bős-gabcsikovói vízlépcső építésekor Molnár Károly technikust építésvezetőnek nevezik ki a határ másik oldalára. A Molnár családot 1945-ben magyarsága miatt üldözték el a Csallóközből. Molnár Károly azóta először jár otthon. Útja alkalmat ad a film készítőinek arra, hogy személyes sorsán keresztül, híradórészletek és tudományos elemzések segítségével felidézzék és összefoglalják a magyar-szlovák együttélés - múltbéli és jelenlegi - fordulatait, konfliktusait. 1945 után a csehszlovák kormányzat megkísérelte az etnikailag homogén csehszlovák nemzetállam megteremtését, az egy tömbben élő magyar lakosság széttelepítését. Molnár Károly családja csónakon menekült az erőszakos kitelepítés elől a Dunán át Magyarországra. Julius Jakubec szlovák szemszögből idézi fel a reszlovakizálási kampány és a kitelepítések időszakát. Molnár Károly a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban az 1930-as kosúti sortűz egy dokumentumát átadja a történészeknek. A szakemberek áttekintik a magyar és a szlovák nép békés együttélését gátló ellentmondások sorát. Molnár Károly csehszlovák kollégájával, Stefan Komendával bejárja az építési területet. Stefan csodálkozik, hogy magyar munkatársai milyen jól beszélnek szlovákul. Amikor megtudja, hogy egykori kitelepítettekről van szó, először nem szívesen beszél a kényes kérdésekről, majd együtt idézik fel a közös történelem vitatott epizódjait, a harmincas években Kosút községben lezajlott tüntetést és annak véres következményeit (amiért a magyarokat okolták), valamint a handlovai bányászsztrájkot. Noha a film egymással párhuzamosan idézi fel a felvidéki magyarság egykori üldöztetésének és jogfosztottságának dokumentumait és a mai viszonylagos szabadság és jogegyenlőség bizonyítékait, világosan kiderül, hogy a múlt elhallgatott, tisztázatlan ellentétei tovább élnek, hatnak a nyolcvanas években is. A történészek a közelmúlt mindkét oldalon nagy indulatokat, vitákat kiváltó konfliktusairól beszélnek: a Moravia Magna koncepcióról, a szlovák nemesi címereskönyv történelmi magyar családneveinek szlávos átírásáról. Ezek az epizódok azt bizonyítják, hogy a Duna-táj népeinek közös története továbbra is megíratlan.