A filmben olyan emberek állnak kamera elé, akik 1945 és 1956 között szembekerültek az akkori politikai rendszerrel. Szembenállásuk okai, cselekedeteik tudatossága vagy ösztönössége eltérő, csak az a tény köti össze őket, hogy hosszabb-rövidebb időt kényszerültek az ÁVH börtöneiben eltölteni. Van, aki "jobboldali" szociáldemokrata vagy kisgazda politikusként került szembe a rendszerrel. Megszólalnak cserkészvezetők, szervezők, akiket a bíróság "klerikális beállítottságú" militaristának és fasisztának minősített. Van, aki röplapok írásával és terjesztésével tiltakozott a törvénytelen politikai eszközök használata ellen, van aki brosúrákat írt, megint mások - minden elméleti megalapozottság nélkül, kétségbeesésükben - fegyveresen szervezkedtek. Az egyik megszólaló széles körű programot dolgozott ki a kommunizmust követő időszakra. A letartóztatottak között volt fiatal egyetemi tanár, aki szemináriumán a diktatúra szellemével össze nem egyeztethető módon interpretálta Tamási Áront, és történészek, akik a vád szerint "szellemi eszközökkel akarták megdönteni a rendszert". Az egyik nyilatkozó édesanyját azért tartóztatták le 1951-ben, mert disszidens fia számára csomagot juttatott ki Bécsbe, de börtönbe kerülhetett az is, aki megtagadta a padlássöprésben való részvételt. Beszélnek a börtönben töltött évekről, a kísértésekről és megaláztatásokról. Sorsukat szembesíti a film a korabeli filmhíradók és újságok anyagaival, valamint az ÁVH vezetőjének és tisztjeinek vallomásából vett részletekkel.