Vince bácsi Tapolca köztiszteletben álló közismert személyisége. Ma, 85 évesen a nyugdíjasok csendes életét éli, fiatalkori írásait rendezgeti. De ha van valaki, akit a 20. századi történelmi fordulatok meggyötörtek, akkor ő az. A harmincas években mint tanító, levente-parancsnok és publicista vált ismertté. A második világháborúban, Erdélyben szolgált, főhadnagyként szerelt le. Leszerelése után folytatni akarta a tanítást a tapolcai általános iskolában, de mint horthysta tisztet, háborús bűnöst letartóztatták. Az ügyét vizsgáló ügyész ismerte és nagyra tartotta Bertha Vince pedagógiai tárgyú írásait, ezért közbenjárt szabadulása érdekében. A tanítástól azonban eltiltották. Bor-nagykereskedelemmel kezdett foglalkozni. Eközben Tapolcán egy provokatőr Bertha Vince nevében szervezkedett: kihasználva a tanító közismertségét és tekintélyét, nevében aláírásokat gyűjtött a rendszerrel elégedetlenektől, sőt megszervezte a volt horthysta tisztek találkozóját. Az ÁVH rajtaütött a keszthelyi gyűlésen, a résztvevőket letartóztatták. Bár Bertha Vince nem volt jelen - időben felismerte és leleplezte a provokátort, csak éppen senki nem hitt neki - őt is üldözőbe vették. Először a Balaton nádasaiban bujkált, majd a Bakonyba menekült. Két évig lakott az erdőben, maga építette "bunkerben". Később egy volt tanítványa családja rejtegette a padláson. Vince bácsi 1956. november 1-jén jött elő utolsó búvóhelyéről. Tapolcán ötezer felfegyverzett ember kérte, hogy vegye át a parancsnokságot. Vince bácsi húzódozott, majd végül vállalta a feladatot. Amikor értesült arról, hogy Csapnál orosz csapatok áramlanak be a határon, felderítőket küldött Burgenlandba, hogy megtudja, folynak-e ott előkészületek a magyar forradalom támogatására az orosz túlerővel szemben. Amikor megbizonyosodott arról, hogy külső segítség nem várható, úgy döntött, lefegyverzi a parancsnoksága alá tartozó fegyveres erőket, hogy az oktalan és céltalan vérengzést elkerülje. Ezzel az orosz parancsnok elismerését is megszerezte. 1956 novemberétől - nyolc év után - egy ideig ismét taníthatott. 1957 májusában tartóztatták le. Háromszor állt közvetlenül a kivégzés előtt, majd Tapolca város vezetői közbenjárására szabadlábra helyezték. Hivatását most sem folytathatta, egy Pécs környéki építkezésen dolgozott, ahol titokzatos körülmények között súlyos "baleset" érte. Felépülése valóságos orvosi csoda. Az enyhülést követően a hatvanas évektől kezdve ismét taníthatott.