Két évvel ezelőtt készült el a "Kovbojok" című közel négyórás nem-fikciós játékfilm. Az a film öt vállalkozó tehenész történetét mondta el egy nagyregény szerkezetében. A "Kovbojok" a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyerte a társadalmi zsűri különdíját, a szakmai zsűri rendezői és vágói díját, majd pedig megkapta a Magyar Filmkritikusok díját. A gyártó stúdió, a bel- és külföldi forgalmazók kérésének eleget téve a film alkotói elkészítették a "Kovbojok" másfél órás változatát, Az ibafai kovbojt. Ez a változat azonban nem az eredeti lerövidítése vagy összesűrítése, hanem az egyik kovboj története, kiemelve az eredeti változatból. Így egy másik filmet láthatunk: egy bátor vállalkozó, néha vígjátéki, néha tragikus harcának történetét, Csiki Dénes filmjét, aki egy magyar kovboj. Csiki Dénes volt már sok minden, jóllehet tanult mestersége nincs. Volt már üveges ,ács, sőt vasutas is, de mindig úgy érezte:nem jó, ha parancsolnak az embernek, jobb lenne a maga feje után élni. Eladta hát Budapest környéki házát és elköltözött egy dél-magyarországi kis faluba, vett ott egy kis házat, és úgy döntött, gazdálkodni fog. A közeli termelőszövetkezet pedig úgy gondolta, nem jó ezt a sok tehenet tartania, hiszen semmi haszon nincs rajta. Elhelyezte tehát tehenei nagy részét a Csiki Dénes féle vállalkozó kedvű pénztelen szegénylegényekhez, szerződéses tartásra. A termelőszövetkezet vállalta - persze pénzért - a takarmányellátást, állatorvost, megtermékenyítést, tanácsadást, az emberek meg minden mást, no meg a kockázatot. Mert a szerződés valahogy úgy alakult, hogy a kockázat az ő keresztjük lett. Meglett hát Csiki Dénes álma, szabad ember, marhákat terelő pásztor vált belőle. Hozzáfoghatott terveinek megvalósításához, azaz inkább hozzáfoghatott volna, ha idejét nem kellett volna arra szánnia, hogy naponta többször is becsörtessen jó lován a termelőszövetkezetbe kérdezni, perelni: hol a széna, hol az abrak, miért nem jött az orvos, a tejet miért nem viszik el? Nagy harc lett a tehéntartásból, olykor mulatságos csatákkal, soha véget nem érő vitákkal, fenyegetésekkel, haragokkal, harc, amelynek kimenetele ugyan nem lehetett kétséges, de amíg tartott, szép volt, addig lehetett hinni, hogy majd csak jobbra fordulnak a dolgok. Harcoltak maguk módján mind a kovbojok, de vezetőjük Csiki Dénes lett, nem azért, mert ő értett a tehéntartáshoz a legjobban, hanem mert megérezték, hogy ő afféle igazáért kiálló, bátor ember; kész visszavágni a csibészségre, még akkor is, ha azt nála erősebbek követik el, vele vagy a többiekkel szemben. Nem lett gazdag Csiki Dénes, inkább azt is elveszítette, amije volt, de mégsem szomorodott el, amikor be kellett lássa, tönkrement, fel kell adja. Nem lett szomorú, mert megmutatta, hogy az embernek vidáman és elszántan végig kell csinálnia azt, amit akar. Akkor is, ha úgy látszik, ami körülöttünk van, éppen ez ellen szerveződik. Aztán ha nem sikerül, és van még idő, akkor újra kell kezdeni....