Alturiában az ifjú uralkodó, VII. Olivér kilátástalan pénzügyi helyzetet örököl. Coltor bankár két feltétellel hajlandó megvenni az országot: az uralkodó maradjon a trónon és vegye feleségül a norlandiai császár leányát. Olivér azonban nem akar király lenni, s feleségre se vágyik. Álruhában fellázítja a népet "az országot kiárusító uralkodó" ellen, majd engedelmesen emigrációba vonul. Sankt Tremolóban éldegél Saint Germain gróf házában, mint dél-amerikai ültetvényes. Nincs kedve tovább utazni, mert halálosan beleszeret a gróf unokahúgába, a gyönyörű, butuska és csapodár Marcelle-be. A melegszívű öregúr, Saint Germain újabb és újabb szélhámosságokkal igyekszik biztosítani úriemberhez illő életvitelét. A fürdőhelyen felbukkan Sandoval, az udvari festő, akit az utód felesége küldött Olivér után kémkedni, az alturiai Antasz gróf, aki inkognitóban menekül a felesége elől, valamint a gazdag bankár, Coltor. Mindannyian belekeverednek Saint Germain manővereibe, anélkül, hogy egymás lapjaiba látnának. Ráadásul egy nyomozó is megjelenik a színen. Az álruhás szerepjátszás után mindenki lelepleződik. Olivér belátja, hogy királyokra szükség van: szociális szempontok érvényesítése mellett megköti a bankárral a szerződést. Szomorúan indul vissza hazájába királynak. Marcelle megkönnyíti számára a döntést azzal, hogy egy levélkét hátrahagyva eltűnik: "Felséged a legnagyobb szélhámos, akit valaha láttam, mert engem is átvert. Felséged egy igazi felség." A bölccsé és koravénné érett Olivér ismét Alturia királya. Saint Germain pedig elköszön, mert új kalandok várják Dél-Amerikában.